Kb. 2 órán keresztül vásároltunk tegnap a Maximában, mostanra végre minden megvan, ami kellhet egy normális háztartásba. Szerencsére volt elég időm és mindent áttanulmányozhattam, rengeteg tengeri herkentyűjük van, csigák, rákok, polip, halak, kagyló, kaviár. Olcsóbb, mint otthon, de azért nem mondanám hétköznapi eledelnek itt se, max a halat. Nem tudom írtam-e az itteni kedvenc eledelemről: kohupeema krem, na ez egy nagy találmány, egy tejtermék, ami a joghurt és a krémtúró között van valahol félúton, van ízesített (málna, banán, kakaó…) változatban, nekem a vaníliás jön be nagyon. És most előre röstellem magam a következőkért, de az igazság hű szolgájaként nem hallgathatom el a szörnyű valóságot: Az észt túrórudi jobb. Ez van, el kell fogadni. Ez rövidebb, de dundibb rúd, és a túró hihetetlenül krémes, és csak 36 Ft-ba kerül egy darab. Ezek az észtek tudják mitől döglik a légy gasztronómiai berkekben. És kialakítottak egy nagyon okos rendszert az élelmiszerüzletekben van egy olyan tároló, ahol a leértékelt áruk vannak, amik 1-2 napon belül lejárnak, ezeket nem hagyják a polcokon rohadni ugyanannyiért, mint a frissebbeket (hisz a vevő akkor ugyanannyiért már inkább a frissebbet veszi meg), hanem olcsóbban meg lehet venni, amúgy semmi bajuk, csak meg kell enni/ főzni hamar. Mi vettünk 270 Ft-ért egy csomó szőlőt. Úgyhogy így összességében én nagyon meg vagyok elégedve az itteni árakkal és árukkal. Megint hatalmas szatyrokkal togyogtunk haza, a sok hó, ami hónapok alatt esett, le van taposva, és összefüggő jégpáncélt alkot sok helyen. Elég röhejes, hogy mi araszolgatunk lassan, miközben két 8-9 éves gyerek elrohan mellettünk a jégen, biztos elsőre levágják, hogy újak vagyunk J. Amúgy az autósok is nagyon mások, ha észreveszik, hogy egy gyalogos áll a járda szélén, rögtön megállnak, Miskolcon, kis túlzással, max akkor áll meg az autó, ha már a zebra közepére merészkedtem.
A szobánk egyre emberibb formát ölt, rajzoltam az ágyam fölé egy napocskát, és mindketten vettünk egy-egy nagy kendőt a falra, majd küldök képet róla. Hajnal 2 körül feküdtünk le, aztán 11 körül keltünk. Ma főztem levest, mert itt még nem ettünk, és már nagyon hiányzott. Valószínűleg ezt fogjuk csinálni, hogy egy héten kétszer-háromszor főzünk, máskor elmegyünk a városba, finom az észt kaja, de magyar ízek nélkül nem bírom ki 5 hónapig. Ráadásul nem látom, hogy itt ennének főzeléket, és ez aggasztó, szerencse, hogy én rendelkezem a félborsófőzelék felbecsülhetetlen értékű titkos receptjével, úgyhogy talán így életben maradunk.
Ma igényeltem netet, de csak holnap lehet leadni a kérelmet, a hét közepe felé már lesz netem, és végre interaktívan kommunikálhatunk. Most megyek, mert Judittal tornászunk, nem akarom, hogy a sok kohupeema krem-től a hasam átvegye az irányítást a testem felett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése