Meglepetés buli: Az egyik észt tutornak a szülinapjára meglepetésbulit szerveztek, amire mi is hivatalosak voltunk. Én mindig annyira izgulok az ilyen bulikon, nem mintha nagyon lenne miért, csak hát mégis. Kitaláltuk előre, hogy majd minden jelenlévő nemzet a saját anyanyelvén fogja elénekelni a náluk szokásban lévő szülinapi éneket. Olaszul, hollandul, németül, észtül, magyarul, és végül közösen angolul. Hát a magyar kórust így utólag nem küldeném színpadra Halász Jutka Boldog Születésnapot c. produkciójával, de hát a szándék megvolt, és az ünnepelt örült.
Tortaevészet, dínom-dánom, mindenki kereste a helyét, azért azt hozzá kell tenni, hogy minden buli nagyon nehezen indul, mert nem összeszokott társaságról van szó, és hát 15- 20 ember, akik közül sokan csak éppenhogy köszönőviszonyban vannak, azért nehezebben oldódik együtt. De jó hangulat lett, én érdekes csevejt folytattam két német lánnyal a Németországban fellelhető dialektusokról, a beszélgetés sajnos megszakadt, épp indulni kellett, mert előzetes tervek alapján kipróbálni készültünk Tartu egyik hírhedt szórakozóhelyét a Tallint.
Klub Tallin: Két klub van Tartuban ahová a fiatalság mindennemű céllal szórakozni jár, az egyik az Illusion, amiről már meséltem, a másik ez. Hát sejtettem, hogy nagyjából mire számíthatok, de a tapasztalat felülmúlta a képzeletemet, ami nagy szó. Szodoma és Gomora helyi székhelyére vetettük be magunkat gyanútlanul. Az ilyen jellegű helyeken általában van 5-6 nagyon (hm.. hogy is mondjam, hogy ne alkossak eleve degradáló csoportnevet eme leányzók válogatott bokrétájának) talán úgy írnám körül: erős exibicionista hajlammal maximum 20 cm-es miniszoknyával, és kevésbé értelmesen csillogó tekintettel megáldott csapat. Na ez itt minden második lányra igaz volt. Én még ilyet soha életemben nem láttam, félelmetes volt, és nem túlzok, most tényleg nem. Tudni kell, hogy Tartuban éjszakánként még most is -3/-4 C° van, és hó, ezek a lányok hihetetlenül picike szoknyában, vagy ugyanilyen méretű nadrágban járnak, hozzá szigorúan magas, tűsarkú cipővel, a felsőruházatot illetően tulajdonképpen a „Semmi” szó jut eszembe, néhány flitterrel és strasszal díszítve. (Ez önmagában is szörnyű, nehogy télen.) Ennél már csak akkor szánalmasabb a helyzet, mikor az önkritika leghalványabb jele nélkül, olyan hölgyemények is viselik ezt a „trendi” ruházatot, akik a plusz kilók terén SÚLYOS kihívásokkal küszködnek. És még csak a ruházatról beszéltem, a viselkedésükről nem. Erről csupán annyit, hogy már csak a táncos rúd hiányzott volna alóluk. Egyszer már csak fotózni érdemes lenne visszamenni, ezek a képek legalább annyira megrázóak, szörnyűek, és kiábrándítóak lennének, mint némely háború utáni felvétel, és ezt most már minden vicc nélkül mondom, szörnyű volt látni, hogy hová fajul a fiatalság, és hogy ez a réteg, hogy szaporodik (ezt érthetjük mennyiségileg, a csoport számára vonatkozóan, és már-már szó szerint is).
Nagyon kiábrándító volt, azt hiszem az első és az utolsó alkalom, hogy oda betettem a lábam.
Zárásképp csak egy kis szösszenetet ragadnék ki és rajzolnék körül az estéből: Épp a bárpultnál álltunk mindannyian, a csapatunkról annyit, hogy kb. 8-9 lány, akiről messziről lerí, hogy nem idevalósiak (lásd: roppant egyszerű ok miatt: fel voltunk öltözve). A helyi macsók már elfoglalták a kakasülőiket, hogy viszonylag közelről méregethessék az épp porondon kínálatban lévő árukat. Az egyik helyiségből épp kikanyarodott három díszpéldánya a hely szellemének, összekarolva, billegve, mint Naomi Campbell fénykorában, fehér mini gatya, fekete necc harisnya, rövid derekú top, amiből kötelező jelleggel kikandikál a necc harisnya által ugyan takaró, de jelentős zsírtömeg, a másik kettő kb. ugyanúgy nézett ki, annyi eltéréssel, hogy a harmadik volt vagy 180 cm, és volt akkora válla, mint bármelyik megtermett kajakosunknak (pontosítok: férfi kajakosunknak). Na ahogy a csajok kikanyarodtak a bárpult felé, oldalt egy pici lépcsőbe úgy megbotlott a 180 cm-es, jelzem legalább 10 cm-es tűsarkú szandál volt rajta. A piája kilöttyent a pohárból jobbra, a botlás a zuhanás fázisába lépett, és a pohár elszállt a kezéből balra, a barátnője próbálta megtartani, de hát a jó öreg gravitáció dolgozott az ügyön keményen, és toccsant a test akkorát a padlón, hogy ilyet már rég láttam, a szandál leesett a lábáról, a barátnők szakadtak a röhögéstől, ő meg próbálta a magassarkúját valahogy ismét üzembehozni. A férfiközönség és egyéb tömeg érdeklődve követte az eseményeket. Felkászálódott a leányzó, és tovább billegtek a bárpult felé, úgy, hogy az arcán lévő fél centis alapozórétegen is átütött a vörössége. 3 perc múlva ugyanez a csapat már a színpadon táncolt.
Ennyit a Tallinról, a többiről majd kicsit később.
