márc. 7. Esemény szinten mozgó történések:

Munkakeresés: Már mikor kijöttem, szerettem volna dolgozni itt valamit, (ösztönző erőként hatott továbbá, hogy itt minden drágább egy 10-20%-kal és jó kis kirándulásokat szerveznek nekünk orbitális összegekért, például 2 és fél nap szentpétervári kiruccanás 60 ezerért), így hát felkerekedtünk, hogy Tartu (tudtommal egyetlen) magyar gyorsétkezdéjét felkeressük, egyrészt evészet szempontjából, másrészt hátha akad valami munka számunkra. 40 perc kellemes séta után, amit hóban jégen és latyakban töltöttünk el jól is esett lángost enni, kedvesen fogattak minket.

Persze nem azzal kezdi az ember, hogy van-e munka, kikértük a lángosunk, aztán bátortalanul elkezdtem, hogy lenne még egy kérdésünk…Nem is kellett végig mondanom, „Munka?” Bőszen bólogattunk, de sajnos a következő információkat kaptuk, két éve még kapkodtak volna értünk, de jelenleg a válság nagyon érinti Észtországot, sok a munkanélküli, ráadásul észtül nem beszélünk, így az esélyeink a következőkre csökkentek: Van egy szórakozóhely, ahova hétvégenként, ha valamelyik dolgozó megbetegedne, és az ő helyett beugró ember sem tudna menni, akkor talán mehetünk. Persze én alkalmi munkának is örülnék, de jelenleg a lehetőségeink itt a majdnem semmit súrolják. Azért reménykedek…

Itt a múlt hétvégén hatalmas hó esett, ha már itt van, kezdjünk vele valamit: Hóember építés.
Nagyon vicces volt, közvetlen a kolink előtt építettük meg, hogy lássuk az ablakunkból.

Én nem tudom milyen frusztrált emberek vannak itt, de valaki kb 2 óra múlva földbedöngölte az egészet, szegény hóember, pedig olyan aranyos volt. Ilyen hosszú ideje tartó masszív tél után bennem is felléptek agresszív érzések a hó ellen, és a helyiek meg biztos még jobban unják, hogy állandóan havazik, de azért ezt mégse kellett volna.
Szerdán nagyon okosan két eseményt egymásra szerveztek: volt 80-as évek parti, egy újabb beöltözősdi az emeletünkkön a koliban, és egy kocsmában beer bingo nevezetű sörivással egybekötött szerencsejáték, na most sejthetjük, hogy melyiket választottam…
Sajnos mivel sokan a beer bingót választották, így nem voltunk annyian, mint farsangkor, de ez is pazar volt.

Utána a szokásos szerda esti program, mikor a cserediákok közös erővel megindulnak, hogy meghódítsák a közeli klubbot. Itt is 70-es 80-as évek parti volt, így át se öltöztünk. Továbbra is küzdök a csütörtöki napért, nem akarom átaludni, max a délelőttöt :) , azért ne legyünk túl szigorúak magunkhoz.

Palacsintáztunk egyet az egyik délután, közben megvitattuk a palacsinta készítés nemzetenként eltérő módját (magyar kontra lengyel), vastagság, tészta, töltelék miegymás. Szerintem hagyománnyá fogjuk tenni, ezt mert sikeres volt.
Hétköznapokon azért csurrannak-cseppennek házibulik a koliban, amiket sajnos kíméletlenül feloszlatnak a biztonsági őrök 11 után. Egyszerűen, lehetetlenség a koliban egy korrekt bulit rendezni. Néha úgy érzem, mintha nem is koliban laknék, hanem a Pentagonban dolgoznék, kártyás beléptetős rendszer van, legalább 3 kártyás ajtónyitáson kell túllennem, hogy beléphessek az apartmanba, nem beszélve arról, hogy csak a saját emeletemre juthatok be, ugyanis a kártya csak azon az emeleten nyitja az ajtót, ahol lakunk. Néha úgy érzem a portásba szivárványhártya leolvasót építettek, mert úgy tud nézni…