"A kishableány mélyet szippant a gyárkéményből" című kép
2010. március 23., kedd
2010. március 19., péntek
Szél, Kishableány, Carlsberg
3 napot töltöttünk Dánia fővárosában. Eseménydús 3 napot. Vasárnap indultunk Bjerringbroból, megálltunk kicsit Roskildeben, ahol megnéztük a katedrálist és a vikinghajó múzeumot.
Utóbbi a restaurált és kiállított viking hajó leletekből áll, és ezzel együtt a viking korszakba is bekukkanthat a látogató. Azt leszámítva, hogy a katedrális és a vikinghajó múzeum közötti időben két ember eltűnt közülünk (csoda hogy nem én voltam)nem történt semmi extrém, (aztán persze meglettek).
Megérkeztünk Koppenhágába, elfoglaltuk a szobáinkat a hostelben, és indultunk is a nagy stadionba, megnézni két nagy helyi focicsapat ütközetét. Még soha életemben nem láttam ennyi embert egy helyen, 35-40 000-en voltunk. Amilyen fergeteges volt a hangulat olyan hideg is volt, a végére már nem éreztem a lábfejemet.
Érdekes volt, de őszintén szólva nekem egy focimeccsből már az első félidő is meghaladja az érdeklődési szintemet. Az első tíz perc után már sokkal inkább figyeltem a kamerák/ operatőrök, hatalmas fényképezőgépek és az egész pályát körbefogó komplett közvetítés metódusát, na ez valóban érdekes volt.
Utána megrohamoztunk egy fantasztikusan jó pizzériát, mindenki teletömte magát, és mentünk is aludni a hostelbe.
Másnap elmentünk megnéztük a Parlamentet, kívülről, belülről, már előző nap elmondta a tanárunk, hogy komoly ellenőrzésen fogunk átesni, úgyhogy szúró-vágó eszköz, meg minden ilyesmi ne legyen nálunk. Reggel én is gondosan átkutattam a feneketlen fekete táskámat, hogy nem maradt-e benne valami, ami irritálhatná a biztonságiakat. Megérkeztünk, ruha/táska vizsgálat... Na kinél akadt el a dolog??? Kérdi tőlem a biztonsági, hogy van-e nálam kés, mondom nincs. Még egyszer megvilágítják a tatyóm, megint megkérdezik, biztos vagyok e benne, hogy nincs nálam, mondom, hogy én nem tudok róla, de nyugodtan kutassa át a táskám. Ő se találja, de valamit a gép mutat... Már ketten kerestük a kést a táskámban, amiről meg voltam győződve, hogy nincs is ott. Mikor végül az egyik századik zsebből, nagy naivan előhúztam a kis piros bicskám, amit mindig magammal hordok, csak a reggeli ellenőrzésemkor nem vettem észre. Ennyit a női táskákról, ha ráadásul Szvák Annákkal párosulnak.
Maga a parlament szép volt (persze közel se olyan, mint a miénk), de itt nem a külcsínyre, hanem a belbecsre adnak. Ami valljuk be őszintén a mi parlamentünknek sem ártana. Fele annyi képviselő van, mint nálunk, de legalább kétszer olyan hatékonyak Dánia jólétét elnézve. Jens Christian Lund (egy nagyon ari szociáldemokrata politikus bácsi:) vezetett minket körbe, és megmutatta a saját irodáját is. Nagyon laza volt, viccelődött (mondjuk, aki 43 000 ember előtt tart beszédet egy konferencián- ő mondta az adatot) az nem ijed meg 12 egyetemistától.
A parlament után volt egy kis szabadprogramunk, ami számunkra kávézásban-sütizésben és az óvárosban való andalgásban öltött testet.
Voltunk a királyi palotában, amit jelenleg is újítgatnak, hogy a koronaherceg bekötözhessen rövidesen. Sajnos itt fényképeket nem lehetett készíteni. De a Királyok Terén, ahol az épület található sokat fotóztunk.
Az ebéd egy vegetáriánus étteremben zajlott, amit azt hiszem sose felejtek el. Hihetetlenül finomakat ettünk:
Sajnos meg kell mondanom őszintén, hogy a sulinkban a vacsorával nagyon nem vagyok kibékülve, mert ugye ez a napi főétkezésünk, ami este 6-kor van, és 7 napból 5-ször hatalmas hússzeleteket adnak krumplival (eszméletlen mennyiségű krumplit esznek ezek a dánok, valamelyik nap olyan steak-et kaptunk, hogy majdnem visszakacsintott a tálcáról, épp hogy a kérge látszott sültnek, és mikor felém nyújtották a tálcát undorító véres lé indult meg a tálcán lévő zöldségek felé. Hm....aznap nem ettem :)
Úgyhogy ez az iszonyat mennyiségű hús, amit majdnem minden vacsin kapnánk a vegetáriánusok szűk kis táborába sodort, szóval azért nem fogok éhen halni, hiszen a vegáknak mindig főznek külön. Meg eszem azért minimálisan húst is, csak nem a fent említett formátumúak közül. Ennyit a kajáról...Vissza Koppenhágába.
Természetesen elmentünk a tengerpartra és meglátogattuk a híres Kishableány szobrot.
Fotózkodás, kis séta a tengerparton, egy-két templom vizit. Vacsi, séta a helyi piroslámpás negyedben csak úgy érdekesség képpen a tanárunk javaslatára. Nos, hát a kirakatok árulkodtak arról, hogy nem Lego-land-ben vagyunk épp. A 100 négyzetméterre eső szexshopok száma pironkodásra szólítja fel békésen sétálgató turistákat. Az a 15 perc amit ezen a városrészen töltöttünk elég is volt, úgyhogy mindneki jobbnak látta visszamenni a hostelbe és csak iszogatni, beszélgetni.
Harmadik nap következett a számomra leginkább érdekes dolog: Christiania. Ez valami művész-hippi-és a társadalmi perifériára került kétes embereket egybegyűjtő külön kis világ Koppenhágán belül, ahol a drog igen fontos szerepet játszik. Fotózni szigorúan tilos volt ezen a városrészen, ezért csak ennyivel tudok szolgálni:
Egyébként meg leírhatatlan atmoszférával rendelkezik, nagyon színes, kaotikusan harmonikus, és meseszerű. Nagyon szép helyen fekszik, gyönyörű természet veszi körül, a házak és az épületek tele vannak festményekkel, grafitikkel. Sajnos csak egy órát sétáltunk itt és nem tudtam meg olyan sok dolgot róla, azonban nagy benyomást tett rám.
Eztán következett az ebéd, majd a sörgyár: Carlsberg. A volt sörgyár van átalakítva múzeummá, nagyon igényesen meg van csinálva, a sörkészítés minden fázisába és a sör történelmébe egyaránt mélyen belefeledkezhet a látogató, KIVÉVE ha a látogató nem utálja éppen a sört ugye, mert engem a világból ki lehet üldözni a sörrel. Jólnevelt turistaként azonban kötelességemnek tartottam néminemű érdeklősét mutatni a dolog iránt, és szépen végigjártam mindent. A múzeum utolsó előtti állomása azonban kedves meglepetéssel szolgált, ez a szuvenír shop volt, ahol mindenféle Carlsberg és Tuborg címkés ajándékokat lehetett venni, és a pénztárgép mellett egy hatalmas dagadt kandúr fetrengett arra várva, hogy valaki megsimogassa. Hát vállaltam ezt a sors által rámrótt szerepet:) 10 perc után kénytelen voltam otthagyni a cicát,hogy a múzeum utolsó állomásán is teljesítsem kötelességem és a múzeum bárjában kipróbáljam a híres sör különlegességeket, mindig is tudom, hogy akárhány esélyt adok magamnak, hogy megszeressem a sört, sose sikerül, de azért mindig adok esélyt. Így voltam itt is, azért mégse menjek el úgy, hogy ezt kihagyom. NA hát lássatok csudát, találtam egyetlen egy fajtát, ami nagyon ízlett. Valószínúleg azért, mert egyáltalán nem volt sör íze, nagyon édes volt és barna, azoknak akik a sört szeretik nem is nagyon jött be, de engem megnyugtat a tudat, hogy azért van a világon egyetlen fajta, amit szeretek:
(Ez olyan meglepetéssel töltött el, hogy azóta se tudom magam túltenni rajta.)
Eztán a 3 szélfútta nap után hazakocsikáztunk Bjerringbro-ba, és mindenki azóta is próbálja kipihenni magát.
Még sok szép képem van, úgyhogy jön majd még egy kör, csak képekből!!!
Utóbbi a restaurált és kiállított viking hajó leletekből áll, és ezzel együtt a viking korszakba is bekukkanthat a látogató. Azt leszámítva, hogy a katedrális és a vikinghajó múzeum közötti időben két ember eltűnt közülünk (csoda hogy nem én voltam)nem történt semmi extrém, (aztán persze meglettek).
Megérkeztünk Koppenhágába, elfoglaltuk a szobáinkat a hostelben, és indultunk is a nagy stadionba, megnézni két nagy helyi focicsapat ütközetét. Még soha életemben nem láttam ennyi embert egy helyen, 35-40 000-en voltunk. Amilyen fergeteges volt a hangulat olyan hideg is volt, a végére már nem éreztem a lábfejemet.
Érdekes volt, de őszintén szólva nekem egy focimeccsből már az első félidő is meghaladja az érdeklődési szintemet. Az első tíz perc után már sokkal inkább figyeltem a kamerák/ operatőrök, hatalmas fényképezőgépek és az egész pályát körbefogó komplett közvetítés metódusát, na ez valóban érdekes volt.
Utána megrohamoztunk egy fantasztikusan jó pizzériát, mindenki teletömte magát, és mentünk is aludni a hostelbe.
Másnap elmentünk megnéztük a Parlamentet, kívülről, belülről, már előző nap elmondta a tanárunk, hogy komoly ellenőrzésen fogunk átesni, úgyhogy szúró-vágó eszköz, meg minden ilyesmi ne legyen nálunk. Reggel én is gondosan átkutattam a feneketlen fekete táskámat, hogy nem maradt-e benne valami, ami irritálhatná a biztonságiakat. Megérkeztünk, ruha/táska vizsgálat... Na kinél akadt el a dolog??? Kérdi tőlem a biztonsági, hogy van-e nálam kés, mondom nincs. Még egyszer megvilágítják a tatyóm, megint megkérdezik, biztos vagyok e benne, hogy nincs nálam, mondom, hogy én nem tudok róla, de nyugodtan kutassa át a táskám. Ő se találja, de valamit a gép mutat... Már ketten kerestük a kést a táskámban, amiről meg voltam győződve, hogy nincs is ott. Mikor végül az egyik századik zsebből, nagy naivan előhúztam a kis piros bicskám, amit mindig magammal hordok, csak a reggeli ellenőrzésemkor nem vettem észre. Ennyit a női táskákról, ha ráadásul Szvák Annákkal párosulnak.
Maga a parlament szép volt (persze közel se olyan, mint a miénk), de itt nem a külcsínyre, hanem a belbecsre adnak. Ami valljuk be őszintén a mi parlamentünknek sem ártana. Fele annyi képviselő van, mint nálunk, de legalább kétszer olyan hatékonyak Dánia jólétét elnézve. Jens Christian Lund (egy nagyon ari szociáldemokrata politikus bácsi:) vezetett minket körbe, és megmutatta a saját irodáját is. Nagyon laza volt, viccelődött (mondjuk, aki 43 000 ember előtt tart beszédet egy konferencián- ő mondta az adatot) az nem ijed meg 12 egyetemistától.
A parlament után volt egy kis szabadprogramunk, ami számunkra kávézásban-sütizésben és az óvárosban való andalgásban öltött testet.
Voltunk a királyi palotában, amit jelenleg is újítgatnak, hogy a koronaherceg bekötözhessen rövidesen. Sajnos itt fényképeket nem lehetett készíteni. De a Királyok Terén, ahol az épület található sokat fotóztunk.
Az ebéd egy vegetáriánus étteremben zajlott, amit azt hiszem sose felejtek el. Hihetetlenül finomakat ettünk:
Sajnos meg kell mondanom őszintén, hogy a sulinkban a vacsorával nagyon nem vagyok kibékülve, mert ugye ez a napi főétkezésünk, ami este 6-kor van, és 7 napból 5-ször hatalmas hússzeleteket adnak krumplival (eszméletlen mennyiségű krumplit esznek ezek a dánok, valamelyik nap olyan steak-et kaptunk, hogy majdnem visszakacsintott a tálcáról, épp hogy a kérge látszott sültnek, és mikor felém nyújtották a tálcát undorító véres lé indult meg a tálcán lévő zöldségek felé. Hm....aznap nem ettem :)
Úgyhogy ez az iszonyat mennyiségű hús, amit majdnem minden vacsin kapnánk a vegetáriánusok szűk kis táborába sodort, szóval azért nem fogok éhen halni, hiszen a vegáknak mindig főznek külön. Meg eszem azért minimálisan húst is, csak nem a fent említett formátumúak közül. Ennyit a kajáról...Vissza Koppenhágába.
Természetesen elmentünk a tengerpartra és meglátogattuk a híres Kishableány szobrot.
Fotózkodás, kis séta a tengerparton, egy-két templom vizit. Vacsi, séta a helyi piroslámpás negyedben csak úgy érdekesség képpen a tanárunk javaslatára. Nos, hát a kirakatok árulkodtak arról, hogy nem Lego-land-ben vagyunk épp. A 100 négyzetméterre eső szexshopok száma pironkodásra szólítja fel békésen sétálgató turistákat. Az a 15 perc amit ezen a városrészen töltöttünk elég is volt, úgyhogy mindneki jobbnak látta visszamenni a hostelbe és csak iszogatni, beszélgetni.
Harmadik nap következett a számomra leginkább érdekes dolog: Christiania. Ez valami művész-hippi-és a társadalmi perifériára került kétes embereket egybegyűjtő külön kis világ Koppenhágán belül, ahol a drog igen fontos szerepet játszik. Fotózni szigorúan tilos volt ezen a városrészen, ezért csak ennyivel tudok szolgálni:
Egyébként meg leírhatatlan atmoszférával rendelkezik, nagyon színes, kaotikusan harmonikus, és meseszerű. Nagyon szép helyen fekszik, gyönyörű természet veszi körül, a házak és az épületek tele vannak festményekkel, grafitikkel. Sajnos csak egy órát sétáltunk itt és nem tudtam meg olyan sok dolgot róla, azonban nagy benyomást tett rám.
Eztán következett az ebéd, majd a sörgyár: Carlsberg. A volt sörgyár van átalakítva múzeummá, nagyon igényesen meg van csinálva, a sörkészítés minden fázisába és a sör történelmébe egyaránt mélyen belefeledkezhet a látogató, KIVÉVE ha a látogató nem utálja éppen a sört ugye, mert engem a világból ki lehet üldözni a sörrel. Jólnevelt turistaként azonban kötelességemnek tartottam néminemű érdeklősét mutatni a dolog iránt, és szépen végigjártam mindent. A múzeum utolsó előtti állomása azonban kedves meglepetéssel szolgált, ez a szuvenír shop volt, ahol mindenféle Carlsberg és Tuborg címkés ajándékokat lehetett venni, és a pénztárgép mellett egy hatalmas dagadt kandúr fetrengett arra várva, hogy valaki megsimogassa. Hát vállaltam ezt a sors által rámrótt szerepet:) 10 perc után kénytelen voltam otthagyni a cicát,hogy a múzeum utolsó állomásán is teljesítsem kötelességem és a múzeum bárjában kipróbáljam a híres sör különlegességeket, mindig is tudom, hogy akárhány esélyt adok magamnak, hogy megszeressem a sört, sose sikerül, de azért mindig adok esélyt. Így voltam itt is, azért mégse menjek el úgy, hogy ezt kihagyom. NA hát lássatok csudát, találtam egyetlen egy fajtát, ami nagyon ízlett. Valószínúleg azért, mert egyáltalán nem volt sör íze, nagyon édes volt és barna, azoknak akik a sört szeretik nem is nagyon jött be, de engem megnyugtat a tudat, hogy azért van a világon egyetlen fajta, amit szeretek:
(Ez olyan meglepetéssel töltött el, hogy azóta se tudom magam túltenni rajta.)
Eztán a 3 szélfútta nap után hazakocsikáztunk Bjerringbro-ba, és mindenki azóta is próbálja kipihenni magát.
Még sok szép képem van, úgyhogy jön majd még egy kör, csak képekből!!!
2010. március 11., csütörtök
Újra jelentkezem!
A dolgok kezdenek a normális ütemben haladni mostmár, ami azt jelenti, hogy továbbra is rettentő kevés szabadidőnk van, továbbra is csak napi 7 órát alszok. Vagyis nem változott semmi az első héthez képest, azt leszámítva, hogy ez már nem az első hét :).
Sokat járunk művészeti múzeumokba amit különösen élvezek, az egyik kedvencem a modern művészeti múzeum Arhus-ban. Képek:
Az angol tudásom mélyebb bugyrokat is elkezdett meghódítani, de mikor a rajztanárunk az egyik múzeumban egy kocka előtt elkezdte magyarázni, hogy az egy PISZOÁR, és ezt elmondta egymás után legalább 5-ször hihetetlen lelkesedéssel és átéléssel, akkor komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy vagy a művészethez nem értek semmit, vagy az angolhoz (esetleg a tanárom sodródott el messzire a realitás talajától), de valami itt nem stimmel...
A megoldás kérem: PIECE Of ART volt :) Úgyhogy még rá kell gyúrnom erre az angolra. A dán nyelvről annyit,hogy úgy hangzik, mintha folyamatosan fuldokolnának valamiben. Ezt leszámítva nekem kifejezetten tetszik a nyelv, olyan mintha az angol és a német szókincset összekeverték volna és kitaláltak volna egy új kiejtést nekik.
Ami attrakció számban ment az elmúlt héten az a bál volt, amit nekünk rendeztek. Erre a bálra be kellett mindenkinek tanulnia egy francia páros táncot. A párválasztást a mindenki által jól ismert Véletlenre bízták. Na mármost Véletlen úgy gondolta, hogy kicsit izgalmasabbá teszi nekem ezt a táncos dolgot, és egy olyan srác mellé osztott be, aki a kommunikáció oly magas szintjére jutott el, hogy már beszélnie sem kell, szimplán büfögve adja tudtára a világnak, hogy létezik. Így történt, hogy a gyakorlással eltöltött egy hét alatt egyetlen szó sem cserélődött közöttünk, csak részéről jópár BÖFFFFFFF (amolyan szörnyen állatias) részemről jópár fintor.
Ezt leszámítva a bál szuper volt,gyertyafényes vacsorát rendeztek nekünk, közben voltak meglepetés produkciók. A tanárok 2 órás élő koncertet adtak bulizós igényes zenékből, szóval volt hepaj meg dínom-DÁN-OM (haha).
Ami ennél is érdekesebb az a következő esemény: Vasárnap délután befejeztem az egyik festményemet a művésztermünkben, a vázlataim külön papíron az asztalomon voltak, a rajzomat az állványomon hagytam száradni. Elmentem két órára, mire visszaértem mind a festményemet mind a vázlataimat ellopták. (Ez már tuti, mert egy hete nyomozok utána, és nem a tanár vitte el, nem pakolták el, senki máséhoz nem nyúltak, csak az enyém tűnt el). A) Basssszus befutottam???? :) Már lopják a képeim???:)
B) Basssszus valakik szivatnak???? Elopják a képeim???? :(
Asszem a választ sose fogom megtudni.
Amúgy meg minden oké. Jókat eszünk, irdatlan mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt és halat. Ezt (hogy jókat eszünk) az is bizonyítja, hogy éjszakánként nem álmodok magyar kajákról. Hanem az állat elvonási tünetek már előjöttek, 2 hete nem találkoztam állattal, és már nagyon hiányoznak. Tegnapelőtt egész éjszaka azt álmodtam, hogy a kutyusunkkal játszok, tegnap pedig egy vakonddal álmodtam egész éjszaka,nagyon boldogan ébredtem :) Egy macska meg akarta enni a vakondot de én megmentettem, és aztán ő lett a házi állatom. Gyönyörű történet nemde? Gondoltam megosztom veletek :)
Sokat járunk művészeti múzeumokba amit különösen élvezek, az egyik kedvencem a modern művészeti múzeum Arhus-ban. Képek:
Az angol tudásom mélyebb bugyrokat is elkezdett meghódítani, de mikor a rajztanárunk az egyik múzeumban egy kocka előtt elkezdte magyarázni, hogy az egy PISZOÁR, és ezt elmondta egymás után legalább 5-ször hihetetlen lelkesedéssel és átéléssel, akkor komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy vagy a művészethez nem értek semmit, vagy az angolhoz (esetleg a tanárom sodródott el messzire a realitás talajától), de valami itt nem stimmel...
A megoldás kérem: PIECE Of ART volt :) Úgyhogy még rá kell gyúrnom erre az angolra. A dán nyelvről annyit,hogy úgy hangzik, mintha folyamatosan fuldokolnának valamiben. Ezt leszámítva nekem kifejezetten tetszik a nyelv, olyan mintha az angol és a német szókincset összekeverték volna és kitaláltak volna egy új kiejtést nekik.
Ami attrakció számban ment az elmúlt héten az a bál volt, amit nekünk rendeztek. Erre a bálra be kellett mindenkinek tanulnia egy francia páros táncot. A párválasztást a mindenki által jól ismert Véletlenre bízták. Na mármost Véletlen úgy gondolta, hogy kicsit izgalmasabbá teszi nekem ezt a táncos dolgot, és egy olyan srác mellé osztott be, aki a kommunikáció oly magas szintjére jutott el, hogy már beszélnie sem kell, szimplán büfögve adja tudtára a világnak, hogy létezik. Így történt, hogy a gyakorlással eltöltött egy hét alatt egyetlen szó sem cserélődött közöttünk, csak részéről jópár BÖFFFFFFF (amolyan szörnyen állatias) részemről jópár fintor.
Ezt leszámítva a bál szuper volt,gyertyafényes vacsorát rendeztek nekünk, közben voltak meglepetés produkciók. A tanárok 2 órás élő koncertet adtak bulizós igényes zenékből, szóval volt hepaj meg dínom-DÁN-OM (haha).
Ami ennél is érdekesebb az a következő esemény: Vasárnap délután befejeztem az egyik festményemet a művésztermünkben, a vázlataim külön papíron az asztalomon voltak, a rajzomat az állványomon hagytam száradni. Elmentem két órára, mire visszaértem mind a festményemet mind a vázlataimat ellopták. (Ez már tuti, mert egy hete nyomozok utána, és nem a tanár vitte el, nem pakolták el, senki máséhoz nem nyúltak, csak az enyém tűnt el). A) Basssszus befutottam???? :) Már lopják a képeim???:)
B) Basssszus valakik szivatnak???? Elopják a képeim???? :(
Asszem a választ sose fogom megtudni.
Amúgy meg minden oké. Jókat eszünk, irdatlan mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt és halat. Ezt (hogy jókat eszünk) az is bizonyítja, hogy éjszakánként nem álmodok magyar kajákról. Hanem az állat elvonási tünetek már előjöttek, 2 hete nem találkoztam állattal, és már nagyon hiányoznak. Tegnapelőtt egész éjszaka azt álmodtam, hogy a kutyusunkkal játszok, tegnap pedig egy vakonddal álmodtam egész éjszaka,nagyon boldogan ébredtem :) Egy macska meg akarta enni a vakondot de én megmentettem, és aztán ő lett a házi állatom. Gyönyörű történet nemde? Gondoltam megosztom veletek :)
2010. március 4., csütörtök
Egy jó adag vizualitás
Az ígért képeket immáron tálalom:
A sulink:
itt alszom:
Erősen gondolkodtam azon, hogy ezeket feltegyem-e... (18)-as karika kint!!!
Szóval az ígért monoprintes rajzaim, amiket Pornó témakörben kellett rajzolnunk grafika órán úgy, hogy szöveget is tartalmazzon (jelzem az enyém bevállalóssága átlagos szintet érte el a csapatban)
a jobb alsó "büszke" tulajdonosa vagyok
Na és képzeljétek el, hogy ilyen és még ennél durvább képekből vagy 40 van kiállítva a folyosón.
Holnap igyekszem feltenni szép, igényes, múzeum látogatós képeket, és persze holnap lesz a bál, szóval biztos ott is sokat fotózunk majd.
A sulink:
itt alszom:
Erősen gondolkodtam azon, hogy ezeket feltegyem-e... (18)-as karika kint!!!
Szóval az ígért monoprintes rajzaim, amiket Pornó témakörben kellett rajzolnunk grafika órán úgy, hogy szöveget is tartalmazzon (jelzem az enyém bevállalóssága átlagos szintet érte el a csapatban)
a jobb alsó "büszke" tulajdonosa vagyok
Na és képzeljétek el, hogy ilyen és még ennél durvább képekből vagy 40 van kiállítva a folyosón.
Holnap igyekszem feltenni szép, igényes, múzeum látogatós képeket, és persze holnap lesz a bál, szóval biztos ott is sokat fotózunk majd.
2010. március 3., szerda
Dánia. Az út, a kezdet
Hát az úgy történt, hogy kíváncsiság szele ismét külföldre fújt...És Dániában dobott le.
Sok ismerősöm mesélt a dániai népfőiskolákról minden szépet és jót, aztán ezen fellelkesülve úgy döntöttem meg sem állok Bjerrinbro-ig, ahol a Norgard Hojskole diákja lehetek.
Úgy gondoltam aktivizálom ismét a blogot, hogy értesüljetek (majdnem) mindenről, ami itt történik.
Asszem a pókos sztorival fejeztük be az Észt történetet, akkor csak a témafolytonsság kedvéért tessék:
Mindig úgy gondoltam, hogy a pókok a meleg trópusi környezetben dagadnak Bud Spencer nagyságúra (olyan nagyok és szőrősek pont), és hogy az északi országokban, a hidegben a sötétben, a hosszú szeles télben csak úgy mutatóban van egy két tűhegynyi, és az is csak nyáron.
Na ehhez képest, itt Dániában (télen) az első héten sikerült megismerkednem (a Wc-ben) Joe-val, a legnagyobb pókkal akit eddig láttam életemben. Én ülök a wc-én Joe ül velem szemben a földön és méreget. Néhány feszült másodperc és egy erős sokk után, próbáltam felmérni az esélyeimet.. Na igen....van az a méretű pók, akit már megölni se merek, Joe ez a kategória volt, valami megtermett dán vikingpók, vagy én nem tudom.... Monika (lengyel sorstársam) higgadtan kiterelte Joe-t a folyosóra. Nem öltük meg. De a tudat, hogy Joe valahol a folyosónkon lakik, nem nyugtat meg túlságosan. Ha szívrohamban meghalnék a folyosón tudjátok mitől volt... Reméljük erre nem kerül sor.
Na még egy kis érdekesség (aztán rátérünk a komoly dolgokra):
Ülök a repülőn még a Ferihegyen, kinézek az ablakon:
Kérdem én, milyen marketing menedzsment kell ahhoz, hogy egy repülőgépet TNT-nek nevezzenek el???
Az út ide ahhoz képest, hogy mik szoktak velem történni, igen gördülékeny volt:
1. A repülőgép először nem tudott landolni (hatalmas sűrű köd volt-szerintem ez volt a baj), így újra fel kellett emelkednie, másodjára sikerült. Fél órát késtünk a leszállással, így 2 lehetőségem volt a továbbiakan: a) pont lekésem a vonatot, ami Bjerringbroba vinne, b) pont elérem.
2.Pont elértem. De annyira pont, hogy meg se tudtam nézni jó vanatra szállok-e, csak felpattantam (már amennyire egy ember 30 kiló csomaggal pattani tud) egy olyan vonatra, ami azon a vágányon állt, ahol az enyémnek kell elvileg lenni. Rögtön letámadtam két dán nőt, hogy jó helyen vagyok-e, ők sem tudták megmondani, de kedvesek voltak. Leültem a helyemre,és próbáltam kideríteni a jegyem alapján, hogy jó vonaton vagyok-e. Épp hogy elindulunk, már hallom, hogy két magyar ül mögöttem. Megismerkedtünk, beszélgettünk, mind kiderült jó vonatot választottam.
3. Kocsival jöttek elém szerencsére, az iskola (gondnok féle szerepben lévő) mindenese vezetett, aki két hete kapta meg a jogosítványát.
Volt olyan kereszteződés, ahol csak 3-szor fulladtunk le. A végén már nem számoltam.
Szóval végül megérkeztem szerencsésen.
Azóta sok minden történt, talán túl sok is. Értem ezalatt, hogy annyi programot szerveznek nekünk, hogy alig van szabadidőnk (tegnap reggel 8tól este 10-ig összesen 30 perc szabadidőm volt), a programok jelentős része kötelező(en ajánlott). Lesz egy gála pénteken arra tanulunk francia táncokat, sok idő elment a próbákkal, vicces lesz.
Sok helyre visznek minket kirándulni, múzeumokba, korizni, bowlingozni, színházba...
Nos, sokféle ember van itt együtt. Összesen azt hiszem 80-an lehetünk, ennek a fele dán. Mondanom se kell mi, magyarok vagyunk a domináns populáció 11 fővel!!!
A "külföldiek" közül a litvánokkal és a lengyelekkel haverkodok leginkább. Persze a dánok között is vannak nagyon kedvesek!
A kaja nagyon jó, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, halat, rákot eszünk. Egy dolog van, amivel nem értek egyet: a nagy kajálás (főtt kaja) este 6tól 7-ig tart, nem pedig délben, délben szendvicseket esznek salátával, de mivel svédasztal van ezért mindneki válogathat, és az előző napi melegételt fel szokták szolgálni, szóval azért délben is lehet meleget enni.
Két fő tárgyam van: Art (festés, rajzolás, múzeum látogatás) és az international class (utazgatás Dániában, megismerjuk egymás kultúráját, politika, szocális problmák). Ezeken kívül van egy filmnézős órám, angol irodalom órám, grafika és festés órám, és persze dán óra. Mindezek oly drasztikusan ölelik körbe a hetem, hogy reggel 9-től este 5-ig órákon vagyok. Ami valójában igen örvendetes tény, mert valóban hasznosan telik az időm. Mondjuk tekintve, hogy az első grafika órán pornó témában kellett monoprintes képeket készíteni, néhányan felhördülhetnek, hogy mennyire szolgálja a fejlődésünket a grafika óra, DE nagyon érdekes kisérlet volt. Nagyon szeretnék képeket mellékelni erről is :)Holnap igyekszem sokat fotózni mindenről és prezentálni az itteni atmoszférát.
Sok ismerősöm mesélt a dániai népfőiskolákról minden szépet és jót, aztán ezen fellelkesülve úgy döntöttem meg sem állok Bjerrinbro-ig, ahol a Norgard Hojskole diákja lehetek.
Úgy gondoltam aktivizálom ismét a blogot, hogy értesüljetek (majdnem) mindenről, ami itt történik.
Asszem a pókos sztorival fejeztük be az Észt történetet, akkor csak a témafolytonsság kedvéért tessék:
Mindig úgy gondoltam, hogy a pókok a meleg trópusi környezetben dagadnak Bud Spencer nagyságúra (olyan nagyok és szőrősek pont), és hogy az északi országokban, a hidegben a sötétben, a hosszú szeles télben csak úgy mutatóban van egy két tűhegynyi, és az is csak nyáron.
Na ehhez képest, itt Dániában (télen) az első héten sikerült megismerkednem (a Wc-ben) Joe-val, a legnagyobb pókkal akit eddig láttam életemben. Én ülök a wc-én Joe ül velem szemben a földön és méreget. Néhány feszült másodperc és egy erős sokk után, próbáltam felmérni az esélyeimet.. Na igen....van az a méretű pók, akit már megölni se merek, Joe ez a kategória volt, valami megtermett dán vikingpók, vagy én nem tudom.... Monika (lengyel sorstársam) higgadtan kiterelte Joe-t a folyosóra. Nem öltük meg. De a tudat, hogy Joe valahol a folyosónkon lakik, nem nyugtat meg túlságosan. Ha szívrohamban meghalnék a folyosón tudjátok mitől volt... Reméljük erre nem kerül sor.
Na még egy kis érdekesség (aztán rátérünk a komoly dolgokra):
Ülök a repülőn még a Ferihegyen, kinézek az ablakon:
Kérdem én, milyen marketing menedzsment kell ahhoz, hogy egy repülőgépet TNT-nek nevezzenek el???
Az út ide ahhoz képest, hogy mik szoktak velem történni, igen gördülékeny volt:
1. A repülőgép először nem tudott landolni (hatalmas sűrű köd volt-szerintem ez volt a baj), így újra fel kellett emelkednie, másodjára sikerült. Fél órát késtünk a leszállással, így 2 lehetőségem volt a továbbiakan: a) pont lekésem a vonatot, ami Bjerringbroba vinne, b) pont elérem.
2.Pont elértem. De annyira pont, hogy meg se tudtam nézni jó vanatra szállok-e, csak felpattantam (már amennyire egy ember 30 kiló csomaggal pattani tud) egy olyan vonatra, ami azon a vágányon állt, ahol az enyémnek kell elvileg lenni. Rögtön letámadtam két dán nőt, hogy jó helyen vagyok-e, ők sem tudták megmondani, de kedvesek voltak. Leültem a helyemre,és próbáltam kideríteni a jegyem alapján, hogy jó vonaton vagyok-e. Épp hogy elindulunk, már hallom, hogy két magyar ül mögöttem. Megismerkedtünk, beszélgettünk, mind kiderült jó vonatot választottam.
3. Kocsival jöttek elém szerencsére, az iskola (gondnok féle szerepben lévő) mindenese vezetett, aki két hete kapta meg a jogosítványát.
Volt olyan kereszteződés, ahol csak 3-szor fulladtunk le. A végén már nem számoltam.
Szóval végül megérkeztem szerencsésen.
Azóta sok minden történt, talán túl sok is. Értem ezalatt, hogy annyi programot szerveznek nekünk, hogy alig van szabadidőnk (tegnap reggel 8tól este 10-ig összesen 30 perc szabadidőm volt), a programok jelentős része kötelező(en ajánlott). Lesz egy gála pénteken arra tanulunk francia táncokat, sok idő elment a próbákkal, vicces lesz.
Sok helyre visznek minket kirándulni, múzeumokba, korizni, bowlingozni, színházba...
Nos, sokféle ember van itt együtt. Összesen azt hiszem 80-an lehetünk, ennek a fele dán. Mondanom se kell mi, magyarok vagyunk a domináns populáció 11 fővel!!!
A "külföldiek" közül a litvánokkal és a lengyelekkel haverkodok leginkább. Persze a dánok között is vannak nagyon kedvesek!
A kaja nagyon jó, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, halat, rákot eszünk. Egy dolog van, amivel nem értek egyet: a nagy kajálás (főtt kaja) este 6tól 7-ig tart, nem pedig délben, délben szendvicseket esznek salátával, de mivel svédasztal van ezért mindneki válogathat, és az előző napi melegételt fel szokták szolgálni, szóval azért délben is lehet meleget enni.
Két fő tárgyam van: Art (festés, rajzolás, múzeum látogatás) és az international class (utazgatás Dániában, megismerjuk egymás kultúráját, politika, szocális problmák). Ezeken kívül van egy filmnézős órám, angol irodalom órám, grafika és festés órám, és persze dán óra. Mindezek oly drasztikusan ölelik körbe a hetem, hogy reggel 9-től este 5-ig órákon vagyok. Ami valójában igen örvendetes tény, mert valóban hasznosan telik az időm. Mondjuk tekintve, hogy az első grafika órán pornó témában kellett monoprintes képeket készíteni, néhányan felhördülhetnek, hogy mennyire szolgálja a fejlődésünket a grafika óra, DE nagyon érdekes kisérlet volt. Nagyon szeretnék képeket mellékelni erről is :)Holnap igyekszem sokat fotózni mindenről és prezentálni az itteni atmoszférát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
