A mi esetünkben kakaóját és teáját volt… Mellékelt kép jobbra.
Szóval a hétvége kellemesen telt, szombat este bekopogott hozzánk a két lengyel lány, hogy lenne-e kedvünk bemenni velük a városba? Volt. Így egy újabb kocsmában újabb pohár kakaót próbálhattam ki Észtországban. Egy pillanatra elgondolkodtam magamon… úúú ciki vagyok, hogy ilyen helyen kakaót iszok, de mikor az itallapon a rövidek, sörök, és koktélok között megláttam, hogy 10 EEK egy deci tej, azt mondtam, ez az én országom, még a kocsmában is tejet isznak. Egyébként tényleg nagyon szoros kapcsolatot ápolnak az észtek a tejjel, tejtermékekkel. Magyarországon, ha elmegyünk egy plázába ebédelni üdítőket, ásványvizet, és jobb esetben gyümölcslevet ihatunk, itt az ebéd mellé hatalmas kancsókból öntheti magának a nép a tejet, natúr/gyümölcsös joghurtot, kefírt az ebéd mellé. (Nem beszélve ugyanígy a paradicsomléről). Úgyhogy a tejhez képest a magam kis kakaójával még vagánynak is érezhettem magamat. Egyébként nagyon jól éreztük magunkat a lengyel lányokkal, rengeteget nevettünk, és hülye nyelvtörőket tanítottunk egymásnak, kedvencük: Lenin mauzóleum lelinóleumozása. Elterveztük, hogy esténként kártyázgatunk-iszogatunk majd és megyünk konditerembe, úszni, korizni, ilyesmi. Mikor elindultunk, kicsit féltem, hogy megértjük-e majd egymást, s itt most a szó szoros értelemben véve, de semmi baj nem volt az angollal. Nagyon jó fejek, ma este elvileg Dr. House-t nézünk angolul, azért magyar felirattal…
Ma volt az első nap az iskolában. (Témához vágó kitérő:Elég jókat röhögök magamban az ittenieken, meg a többi erasmusoson, mikor panaszkodnak, úúú milyen sok tárgyuk van, pl. 8-9 darab is!!! Hát én mit szóljak mikor 20 alatt még egy félévem sem volt…) Betotyogtunk a terembe, észt nyelv kezdőknek órára, vicces-kedves tanárnőnk mikor meglátta mennyien vagyunk, szegény finoman utalt rá, hogy van másnál is meghirdetve ez a tárgy…Mi nem fogjuk leadni, nekem nagyon szimpatikus volt a hölgyemény, lehet azért is, mert végre egy „hivatalos szerv” akinek értem is a beszédét. Ugyanis volt bennem egy kis félsz, hogy oké, kijöttem ide angolt tanulni, megyeGetGet is… De hogy, hogy fognak engem angolul észtre tanítani, mikor némely középiskolás tanáromnak még magyarul sem sikerült nyelvet oktatnia számunkra…nos ez határozott aggályként merült fel bennem. DE mindent értettem, amit mondott. Azért nem bízom el magam, mert még szó sem volt mély nyelvtani magyarázatokról. Tanárunk megkérdezte jött-e valaki Finnországból vagy Magyarországról, márcsak a közös nyelvcsalád miatt. Szégyenlősen tettem fel a kezem… nehogy már itt nagy elvárásoknak kelljen megfelelnem, csak mert kb. 4 ezer éve volt valami közünk egymáshoz. Mindenki azt hiszi itt, hogy mert sok mindent megért a közös nyelvcsaládba tartozó szomszédjától, ez velünk finn/magyar/észt nyelveket beszélőkkel is így van. Kijelenthetem én egy kukkot nem értek abból, amit az észtek beszélnek. És nem hiszem, hogy egy kicsit is könnyebben fogom megtanulni az észtet, mint mondjuk a holland, vagy olasz csoporttársaim. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy bekebelezzek egy új nyelvet, sajnos egyetem alatt a latin nem férkőzött nagyon a szívembe, és a finnt is csak fél évig heti egy alkalommal tanultam, aminek az össz eredménye a következő: ükszi kakszi kolme, Mine olen opiszkelia. De abban sem vagyok biztos, hogy jól írtam.
Remélem a heti két alkalom nagyobb eredményeket fog hozni nálam az észtet illetően, na meg hát mégis csak Észtországban vagyunk, vagy mifene...
Szóval a hétvége kellemesen telt, szombat este bekopogott hozzánk a két lengyel lány, hogy lenne-e kedvünk bemenni velük a városba? Volt. Így egy újabb kocsmában újabb pohár kakaót próbálhattam ki Észtországban. Egy pillanatra elgondolkodtam magamon… úúú ciki vagyok, hogy ilyen helyen kakaót iszok, de mikor az itallapon a rövidek, sörök, és koktélok között megláttam, hogy 10 EEK egy deci tej, azt mondtam, ez az én országom, még a kocsmában is tejet isznak. Egyébként tényleg nagyon szoros kapcsolatot ápolnak az észtek a tejjel, tejtermékekkel. Magyarországon, ha elmegyünk egy plázába ebédelni üdítőket, ásványvizet, és jobb esetben gyümölcslevet ihatunk, itt az ebéd mellé hatalmas kancsókból öntheti magának a nép a tejet, natúr/gyümölcsös joghurtot, kefírt az ebéd mellé. (Nem beszélve ugyanígy a paradicsomléről). Úgyhogy a tejhez képest a magam kis kakaójával még vagánynak is érezhettem magamat. Egyébként nagyon jól éreztük magunkat a lengyel lányokkal, rengeteget nevettünk, és hülye nyelvtörőket tanítottunk egymásnak, kedvencük: Lenin mauzóleum lelinóleumozása. Elterveztük, hogy esténként kártyázgatunk-iszogatunk majd és megyünk konditerembe, úszni, korizni, ilyesmi. Mikor elindultunk, kicsit féltem, hogy megértjük-e majd egymást, s itt most a szó szoros értelemben véve, de semmi baj nem volt az angollal. Nagyon jó fejek, ma este elvileg Dr. House-t nézünk angolul, azért magyar felirattal…
Ma volt az első nap az iskolában. (Témához vágó kitérő:Elég jókat röhögök magamban az ittenieken, meg a többi erasmusoson, mikor panaszkodnak, úúú milyen sok tárgyuk van, pl. 8-9 darab is!!! Hát én mit szóljak mikor 20 alatt még egy félévem sem volt…) Betotyogtunk a terembe, észt nyelv kezdőknek órára, vicces-kedves tanárnőnk mikor meglátta mennyien vagyunk, szegény finoman utalt rá, hogy van másnál is meghirdetve ez a tárgy…Mi nem fogjuk leadni, nekem nagyon szimpatikus volt a hölgyemény, lehet azért is, mert végre egy „hivatalos szerv” akinek értem is a beszédét. Ugyanis volt bennem egy kis félsz, hogy oké, kijöttem ide angolt tanulni, megyeGetGet is… De hogy, hogy fognak engem angolul észtre tanítani, mikor némely középiskolás tanáromnak még magyarul sem sikerült nyelvet oktatnia számunkra…nos ez határozott aggályként merült fel bennem. DE mindent értettem, amit mondott. Azért nem bízom el magam, mert még szó sem volt mély nyelvtani magyarázatokról. Tanárunk megkérdezte jött-e valaki Finnországból vagy Magyarországról, márcsak a közös nyelvcsalád miatt. Szégyenlősen tettem fel a kezem… nehogy már itt nagy elvárásoknak kelljen megfelelnem, csak mert kb. 4 ezer éve volt valami közünk egymáshoz. Mindenki azt hiszi itt, hogy mert sok mindent megért a közös nyelvcsaládba tartozó szomszédjától, ez velünk finn/magyar/észt nyelveket beszélőkkel is így van. Kijelenthetem én egy kukkot nem értek abból, amit az észtek beszélnek. És nem hiszem, hogy egy kicsit is könnyebben fogom megtanulni az észtet, mint mondjuk a holland, vagy olasz csoporttársaim. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy bekebelezzek egy új nyelvet, sajnos egyetem alatt a latin nem férkőzött nagyon a szívembe, és a finnt is csak fél évig heti egy alkalommal tanultam, aminek az össz eredménye a következő: ükszi kakszi kolme, Mine olen opiszkelia. De abban sem vagyok biztos, hogy jól írtam.
Remélem a heti két alkalom nagyobb eredményeket fog hozni nálam az észtet illetően, na meg hát mégis csak Észtországban vagyunk, vagy mifene...
Küldjél nekem kakaóóót! :-)
VálaszTörlés