Ápr. 20. Észt kutya, piros orr és az „alvó macska”

Kissé bonyolult lenne elmagyarázni hogyan is történt, de a lényeg, hogy kint állok egy rám bízott észt anyanyelvű kutyával (Vili) a szomszéd üzlet mellett. A kutyus fantasztikus arc, kedves, érdeklődő, és nem hordozza magán a kistestű ölebek hisztérikus viselkedését. Ámde fenemód kíváncsi, és nehéz volt őt lekötni15 percen keresztül, hogy ne akarjon mindenáron elráncigálni a város másik vége felé. Magyarul hiába próbáltam kommunikálni…semmi. Na mondom neki erre, hogy: Tere! (észtül szia). Lett nagy farok csóválás, redesen fellekesült az észt szóra….Na ezen felbuzdulva észt szókincsem morzsáit kapargattam össze neki. A járókelők számára biztos érdekes lehetett, ahogy egy lány erősen tört észtséggel magyaráz egy kutyának összefüggéstelen mondatokat (mint például: Szia, bocsánat, hogy vagy, napocska, nagyon jó…). Kb 5 percben el is mondtam a kutyának észtül mindent, amit tudok, így ismét csendben vártunk a bolt előtt. Erre jön egy pirosorrú bácsi (erre felé sok van) hetyke bajusszal, és nagyon vigyorog a kutyára. Na ez beszélgetni akar…(Azt hittem a kutyával folytatott „kommunikációt” érdekességben egy darabig nem múlja felül semmi. Tévedtem.) Megáll előttem a bácsi, és kérdez valamit észtül, mondom neki angolul, hogy sajnálom nem értem, erre ő kérdez tovább észtül, én mondom tovább angolul, hogy nem értem, Magyarorszgról jöttem. Erre kérdez tovább észtül, mondom neki Ungarlane! Erre kérdezi RUSSZIA? Mondom neki UNGARI! UNGARLANE! Kérdezi: RUSSZIA…HE? Ezen a ponton gondoltam, hogy feladhatnánk már a beszélgetést, mert ha már észtül mondom, hogy magyar vagyok és úgy sem érti, akkor más gondok is lehetnek itt… (netán némi alkohol zavarja a kommunikációs csatornánk amúgy is keskeny folyamát) Erre kinyögi vigyorogva: ÁÁÁ! BUDAPESZT! Nagy bőszen bólogatok, erre ő ÁÁÁ! TUDENG? -hasonlít s student-re szóval erre is bólogatok. Na megvolt a sikerélmény mindkettőnk számára, aztán ezen a ponton megnyugodott, hogy csak meg tudtunk beszélni pár dolgot, és besétállt az üzletbe… Barátaim kijöttek, így indultunk is. Sétálunk, beszélgetünk, közben a kutya számtalan láthatatlan dolgot üldöz, szimatol, kapar…Ahogy megyünk egy nagyon érdekes észlelési sorozat veszi kezdetét, mely másodperceken belül játszódik le: Észreveszünk egy alvó macskát a járda mellett…Jaj de aranyos! Jaj de aranyos! Jaj, jaj ez nem is mozdul…jaj szegény meghalt, szegény macska, biztos valaki elütötte…
Mondanom se kell egy usánkát készültünk megkönnyezni...