Pedig nem vagyok egy kolbászos szalonnás "Hej de Rutyu Rutyutyu" magyar, és ráadásul majdnem minden héten ellátogatunk a magyar lángososhoz, de szervezetem magyar sejtjei már fulladoznak az ilyen-olyan hiánytól, és folyamatosan magyar paprikáért kiáltanak, mindez hazám földjétől való meggondolatlan elszakíttatás miatt. Oh érzem ahogy a patriotizmus piros fehér zöld hullámai magukkal ragadnak és kifelé taszigálnak a Raatuse 22-ből. Már látom, hogy a fűszeres ételek hiánya szentimentalizmushoz vezet, ez lehetett a baja Kármán Józsefnek és Goethe-nek is...
A hosszú hallgatás oka a következő képlettel vezethető le: elromlott számítógép+az elmúlt 3 évben készült összes képem elvesztése+internethiány+leromlott egészségügyi állapot+rossz idő = Kezdődő depresszív állapot. Úgyhogy jobbnak láttam, amolyan szentimentálisan elvonulni (tudjátok... a fűszerek) és teljes odaadással megélni fájdalmam. Aztán valamennyire feljavult a gépem, vele együtt a testem (ugyan némi aggodalomra ad okot a kettő bioritmusának hasonlósága). Ráadásul ez a bejegyzés, amit most olvastok másfél hete íródott ( csak valamiért nem lehetett feltenni worldből, és most újra kell gépelnem az egészet) szóval nem tudom mondtam-e már, de ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚtálom a számítógépeket, ők is utálnak engem ezen már nem lehet változtatni (teszem hozzá ők kezdték a balhét nem én).
Visszatérve, a fájdalmam nem volt annyira mély, hogy ne járjak különféle eseményekre. A zöldségekre lehet itt panaszunk (erről még majd bővebben képekkel), de a kulturális élet lenyűgöző Tartuban. Van egy rendezvénysorozat: Kögös-mögös, ami magyar napokat takar (ugyanis ha beszélsz egy észttel és mondod, hogy magyar vagy, az első mondata ez lesz: kögös-mögös és vigyorog hozzá, sokuk azt hiszi, hogy ez jelent is valamit, mert számukra nagyon "magyarosan" hangzik, ezt a szókapcsolatot ők kreálták, ezzel jellemzik a magyar nyelv hangzását). Szóval a Kögös-Mögös-ön belül volt magyar táncház (hatalmas sikerrel), magyar folyóirat bemutató, magyar étel kóstolás, magyar koncertek, filmek... Voltak finn-napok is. Szégyen és gyalázat de a legnagyobb élményem egy pandának öltözött alak volt, aki csokikat osztogatott. Szerintem egy gyereket se hozott annyira lázba mint engem (kivételesen nem a csoki miatt), mert nagggyon cuki volt!!!
Emellett járunk magyar filmklubba (meggyőződésem, hogy a lakótársaink azt hiszik, valami vér nacionalista banda vagyunk, mert ha kérdezik hova mentek, sokszor kapnak olyasmi választ, hogy: magyar est, magyar filmklubb, magyar táncház). De voltunk pl. a múzeumok éjszakáján, ami csúcsszuper volt!!! Kb. 6 múzeumot jártunk végig, volt olyan, amiben már harmadszorra jártam, de még mindig nagyon érdekes. Mellékelek is pár képet.
Egyébként a hazautazásunk áttevődött, 4 nappal előbb érkezünk, ennek roppant racionális oka van: vizsgaidőszak. Sokszor mondják, hogy naiv vagyok, de néha magam számára is meglepő mennyire, valami utópisztikus gondolattól vezérelve felvettem az irodalom szigorlatot...Hát kb. 6-7 vizsgára és 1 szigorlatra lesz 6-7 napom. Ez a nyár is izgalmakkal kezdődik majd...
Ezentúl csak úgy fognak hívni: Szvák Anna, A Rettegetttttt!!!Mit tesz az emberrel az észt levegő?!
mint fényképezkedő menyasszonyt, ez a divat, hogy násznépestül mindenestül elvonulnak valamelyik nevezetességhez és műanyag pezsgőspohárból lefetyelnek, miközben készülnek azok a szééép emlékek, amiket majd lehet mutogatni később. A hölgyek ruházatáról inkább meséljenek a képek…
Téli Palota (+Ermitázs)
Picasso
Matisse
Érdekes, hogy rengeteg nőt láttam Magyarországon férfimunkának számító foglalkozást végezni, a felállványozott épületeket festik a magasban. Van munka bőven és akad is, aki elvégezze: 4-5 MILLIÓ ember él itt. 
