Netet elég baráti áron lehet igényelni, 4000 Ft körül van az első csatlakozási díj és kb havonta még 2000, megvárom míg február lesz, mert van egy olyan gyanúm, hogy még a januárit is képesek lennének kifizettetni velem, remélem a kolival nem így lesz, és nem fognak 3 januári éjszakáért egy egész havi díjat elkérni.
Ma délig aludtunk, most itt délután 7 óra van és már most nagyon fáradt vagyok, több napba telik, mire kipihenem az utat. Elmentünk ebédelni az egyik plázába, nagyon finom ételeik vannak, ez azért megnyugtató, mert abból kiindulva, hogy a nemzeti ételük a véres hurka, nem sok jót reméltem. Önkiszolgáló volt, a levesek és főételek mellett sok saláta és csalogató (szörnyen drága) édességek vetettek ránk kihívó pillantásokat. Mi is rájuk, de ez a kapcsolat az édességek terén egyelőre megmaradt csupán szemezés szinten. Figyeltem az észtek miket, hogyan esznek, és nagyon érdekes, hogy az ebéd mellé az emberek egy nagy pohár tejet vagy paradicsomlevet isznak, esetleg gyümölcslevet. Az árak nem olyan vészesek, de drágábbak, mint mondjuk Miskolcon a gyorséttermekben, és az adag is kisebb. 1000 Ft-ért adnak egy tál ételt, amivel ugyan jól nem laktunk, de éhesek se voltunk már. Miskolcon 700 Ft-ért a Szinvaparkban annyi kínait eszek (pedig kisadag), hogy egész napra elvagyok vele. De ez csak egy példa, lehet pont nem jó helyre mentünk enni, majd ezt is kitapasztaljuk. Na de ami nagyon szembetűnő, hogy mennyivel igényesebbek az üzleteik, a Pesti vagy a Miskolci plázákhoz képest nagy változás, hogy gyönyörű ajándéküzleteik és lakberendezési üzleteik vannak, a kötött ruháknak itt külön kultusza van, gyönyörű kötött holmik vannak, sőt külön nagy üzlet is van, ahol csak fonalakat árulnak, meg a kötéshez szükséges kiegészítőket. Amúgy az árak úgy általában megegyeznek a magyar árakkal, talán egy kicsit drágább, attól függ technikai eszközt, élelmiszert vagy ruhát/ajándékot akarunk venni. Az emberek is igényesebben öltözködnek. Tartu szép város, nagyon barátságos, impozáns régi épületei vannak, Az Emajõgi nevezetű folyó szeli át, fényképezni és kamerázni szégyen és gyalázat, de még nem volt időm. Egyelőre megvettük a legszükségesebbeket: Kaja, pia, fürdőszobai kellékek, és az elmaradhatatlan : Füstölő. Van egy fajta (a kedvencem), amit még Magyarországon is csak néhol sikerül megvennem, na itt az első ajándéküzletben megtaláltam, 450 Ft volt 10 darab, de ez kell ahhoz, hogy szinten tartsam magam. Ami még fontos: Van túrórudi, sőt szupi tejtermékeik vannak, sok érdekes dolog, amit Magyarországon még soha nem ettem…Hm… a következő dolog, amit a sok kaja után veszek egy konditerem bérlet lesz J
Egy belorusz lánnyal meg egy másikkal, akinek még nem tudom a nemzetiségét lakunk az apartmanban, 3 szoba van, mindegyikben 2 ágy, alig várom, hogy megvegyem a papírokat meg színesceruzákat és rajzolhassak valamiket a falra, mert igen ingerszegény a környezetünk jelenleg. Uh a gerincem még mindig fáj a csomagcipelés miatt… Csináltam néhány fényképet, amit fentebb láttok, az a Városház tér.
Ma délig aludtunk, most itt délután 7 óra van és már most nagyon fáradt vagyok, több napba telik, mire kipihenem az utat. Elmentünk ebédelni az egyik plázába, nagyon finom ételeik vannak, ez azért megnyugtató, mert abból kiindulva, hogy a nemzeti ételük a véres hurka, nem sok jót reméltem. Önkiszolgáló volt, a levesek és főételek mellett sok saláta és csalogató (szörnyen drága) édességek vetettek ránk kihívó pillantásokat. Mi is rájuk, de ez a kapcsolat az édességek terén egyelőre megmaradt csupán szemezés szinten. Figyeltem az észtek miket, hogyan esznek, és nagyon érdekes, hogy az ebéd mellé az emberek egy nagy pohár tejet vagy paradicsomlevet isznak, esetleg gyümölcslevet. Az árak nem olyan vészesek, de drágábbak, mint mondjuk Miskolcon a gyorséttermekben, és az adag is kisebb. 1000 Ft-ért adnak egy tál ételt, amivel ugyan jól nem laktunk, de éhesek se voltunk már. Miskolcon 700 Ft-ért a Szinvaparkban annyi kínait eszek (pedig kisadag), hogy egész napra elvagyok vele. De ez csak egy példa, lehet pont nem jó helyre mentünk enni, majd ezt is kitapasztaljuk. Na de ami nagyon szembetűnő, hogy mennyivel igényesebbek az üzleteik, a Pesti vagy a Miskolci plázákhoz képest nagy változás, hogy gyönyörű ajándéküzleteik és lakberendezési üzleteik vannak, a kötött ruháknak itt külön kultusza van, gyönyörű kötött holmik vannak, sőt külön nagy üzlet is van, ahol csak fonalakat árulnak, meg a kötéshez szükséges kiegészítőket. Amúgy az árak úgy általában megegyeznek a magyar árakkal, talán egy kicsit drágább, attól függ technikai eszközt, élelmiszert vagy ruhát/ajándékot akarunk venni. Az emberek is igényesebben öltözködnek. Tartu szép város, nagyon barátságos, impozáns régi épületei vannak, Az Emajõgi nevezetű folyó szeli át, fényképezni és kamerázni szégyen és gyalázat, de még nem volt időm. Egyelőre megvettük a legszükségesebbeket: Kaja, pia, fürdőszobai kellékek, és az elmaradhatatlan : Füstölő. Van egy fajta (a kedvencem), amit még Magyarországon is csak néhol sikerül megvennem, na itt az első ajándéküzletben megtaláltam, 450 Ft volt 10 darab, de ez kell ahhoz, hogy szinten tartsam magam. Ami még fontos: Van túrórudi, sőt szupi tejtermékeik vannak, sok érdekes dolog, amit Magyarországon még soha nem ettem…Hm… a következő dolog, amit a sok kaja után veszek egy konditerem bérlet lesz J
Egy belorusz lánnyal meg egy másikkal, akinek még nem tudom a nemzetiségét lakunk az apartmanban, 3 szoba van, mindegyikben 2 ágy, alig várom, hogy megvegyem a papírokat meg színesceruzákat és rajzolhassak valamiket a falra, mert igen ingerszegény a környezetünk jelenleg. Uh a gerincem még mindig fáj a csomagcipelés miatt… Csináltam néhány fényképet, amit fentebb láttok, az a Városház tér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése