Feb. 6. KulTúrmix

Huh, kicsit lemaradtam, és az utóbbi pár napban annyi minden történt...
Szerdán este épp a koli földszintjén skypoltunk az egyik barátunkkal, mikor kiderült a mellettünk ülő lány is magyar, és ő elmondta, hogy van még itt két magyar, úgyhogy hirtelen öten lettünk. Uh ez már némi önbizalommal töltött el. A több millió magyarhoz képest ez az 5 itt soknak tűnik. Mondta, hogy hallotta, hogy magyarul beszélünk, és megörült, mi is...Aztán én arra gondoltam, lehet azért nem kellett volna olyan hangosan ecsetelnem skypolásközben, hogy haha, mennyire szétfőztük a rizst tegnap...Vicces volt.
Még aznap este meg is érkezett az összes külföldi diák, hiszen másnap kezdődtek a tájékoztató előadások. Mi is kaptunk a megmaradt üres szobába 2 lengyel lányt, nagyon aranyosak, jókat szoktunk beszélgetni. Egyébként a legtöbb cserediák lengyel, sokan vannak, én már legalább 8-10 emberről tudok.
Másnap reggel 10-től kezdődtek az előadások... 13-ig tartottak...angolul... Pf ez még magyarul is sok. Pláne amikor hivatalos ügyekről beszéltek...abból semmit nem értettem. Elég kellemetlen, mikor az előadó poénkodik, az 50 ember egyszerre röhög, én meg még az előző mondatot próbálom megfejteni... Még szerencse, hogy mindent megkaptunk írásban is, remélem mire eltelik 4 hónap és szükségem lesz rá, addigra már le fogom tudni fordítani.
Sok előadót hallgattunk meg, voltak nagyon érdekesek (amiket értettem is !!!) pl. az észt mentalításról, az észt emberekről. Szórakoztatóan, erős öniróniával megspékelve mutatta be saját nemzetét a hölgyemény, többek között ezt a mondat kapott kiemelt szerepet, miszerint az észteknél van egy mondás: "Speaking is silver, silence is gold" Szó szerint : Beszélni ezüst, hallgatni arany. Kaphattunk egy általános jellemzést az észt emberekről, félénkek, nem olyan kommunikatívak stb.. Tehát nem udvariatlanságból, vagy nemtörődömségből nem olyan közvetlenek, egyszerűen csak ilyen a habitusuk, legyünk nyíltak és türelmesek, és dobjuk el a sztereotípiáinkat. Azt hiszem ez volt a lényeg, abból amit mondott. Nekem eddig csak pozitív tapasztalatom van az észtekkel, bár még olyan sok észtet nem ismerek, de elsőre valóban visszahúzódóbbnak és félénkebbnek tűnek, de udvariasak, és kedvesek.
Meghallgattuk az összes előadást, aztán mindenki ment a tutorjával ebédelni, nekünk nincs itt a tutorunk, még nem is láttuk, igazából pont a lényegi dolgokban nem segít így...Tehát csatlakoztunk egy másik tutor csoportjához. Beszélgettem németekel, egy finn lánnyal, mert pont egy asztalhoz kerültünk. Nagyon fárasztó volt a folyamatos koncentráció, hogy megértsem miről beszélnek, de szerintem nekünk is napról napra jobban megy. Este kocsmatúrát szerveztek a tutorok Talányos módon beosztottak bennünket úgy csoportokba, hogy még véletlenül se kerüljünk össze olyannal, akit ismerünk. Így a csoportomban én voltam az egyedüli magyar. Kicsit érdekes volt az elején, mikor egy rockkocsmában üvölt az észt metál és mellette 10 féle nemzetiségű ember 10 féle akcentussal beszél hozzám angolul. Semmit nem értettem, meg hát sok teljesen idegen ember nem oldódik egy pillanat alatt. Azt mondták igyak sok sört, hogy jobb legyen az angolom:), de sajnos inkább beszélek rosszul, mint sört igyak, pedig itt állítólag nagyon jó sör van. A különféle helyszíneken, különféle feladatokat kellett megoldani, ilyen csapatépítő-ismerkedő jelleggel. Mire a második kocsmába értünk már nagy beszélgetésben voltam egy lengyel lánnyal, úgyhogy beindult a dolog, nagyon érdekes volt, hogy ennyi féle ember más-más kultúrális háttérrel, hogyan viselkedik egy ilyen speciális hellyzetben. Persze ebből nem lehet levonni messzemenő következtetéseket, de eddigi tapasztalatom az, hogy a lengyelek nagyon kedvesek, velük vagyok leginkább egy hullámhosszon. Az olaszok mind nagyon kommunikatívak, velük könnyű beszélgetni. Úgyhogy nagyon jól alakult a tegnap este. Most mennem kell..