Tegnapelőtt este 6-kor volt a Rektori köszöntő, a szomszéd utcában lévő Múzeumban…Brrr elég rosszul hangzott, gondolkodtam, érdemes-e elmenni egy hivatalos beszédet meghallgatni, úgyis csak formalitás az egész… De hát végülis elindultunk, kíváncsiságtól, s némi unalomtól hajtva. Mikor megérkeztünk (17:45) még senki nem volt sehol, picit meg is lepődtem egy pillanatra, hogy jó helyen és jó időben vagyunk-e, ugyanis előfordult már velem, hogy úgy mentem el kiöltözve szóbeli vizsgára, hogy a helyszínen juttatták eszembe, HaHa.. de hát az holnap lesz…hm… Szóval ilyen élmények után automatikusan magamban keresem a hibát, de nem…egyszerűen csak pontosak voltunk, a többiek hat után érkeztek… Addig mi nézelődtünk a múzeumban… Mikor megláttuk a termet, ahol a ceremónia folyik majd, hát hogy is mondjam...mindjárt megjött a kedvem a rektori köszöntőhöz… Az asztalokon sajttálak, gyümölcsök, és mindenféle falatkák, borral, ásványvízzel, teával, kávéval kísérve. És volt egy külön asztal a sütiknek. Azért a múzeumról is essék szó: Szép volt. J
(Az eseményről mellékelek is képeket) Már csak a szokásos hosszú sekélyes üdvözlő szöveget kell meghallgatni…gondoltam. Mint, kiderült rosszul…A rektor kiállt, mondott 5-6 mondatot és ezzel be is fejezte, itt tudják , hogyan kell bánni a diákokkal. Traccsparti, falatozás, hazamenés.
Tegnap volt két óránk, egy észt nyelv, és egy észt kultúra. A tanáraink nagyon kedvesek, jól beszélnek angolul, érdekes órákat tartanak, a követelmény sem sok, úgyhogy nem lesz ezzel baj. Észt kultúra órán az első kérdés az volt, milyen tapasztalataink vannak Észtországról, mi az, ami először eszünkbe jut róla. A holland srác első mondata, ez volt: „Nagyon-nagyon olcsó”. Erre a 4 tagú magyar szekció, vagyis mi, egyszerre röhögtünk fel. Hát kösz, nekünk nem az. Nekem Észtországról két dolog jut eszembe először, és ebben a sorrendben:
Tej, síkság.
Egyébként valóban nem állíthatom, hogy drágaság van, mondjuk Párizshoz, Londonhoz képest valóban olcsó. Nekünk a koli kétszer annyi, mint Magyarországon, és a menza hiányában a kaja is, ha mondjuk kivételesen nem főzünk magunknak.
Így a következő a terv: Elmegyünk munkát keresni.
(Az eseményről mellékelek is képeket) Már csak a szokásos hosszú sekélyes üdvözlő szöveget kell meghallgatni…gondoltam. Mint, kiderült rosszul…A rektor kiállt, mondott 5-6 mondatot és ezzel be is fejezte, itt tudják , hogyan kell bánni a diákokkal. Traccsparti, falatozás, hazamenés.
Tegnap volt két óránk, egy észt nyelv, és egy észt kultúra. A tanáraink nagyon kedvesek, jól beszélnek angolul, érdekes órákat tartanak, a követelmény sem sok, úgyhogy nem lesz ezzel baj. Észt kultúra órán az első kérdés az volt, milyen tapasztalataink vannak Észtországról, mi az, ami először eszünkbe jut róla. A holland srác első mondata, ez volt: „Nagyon-nagyon olcsó”. Erre a 4 tagú magyar szekció, vagyis mi, egyszerre röhögtünk fel. Hát kösz, nekünk nem az. Nekem Észtországról két dolog jut eszembe először, és ebben a sorrendben:
Tej, síkság.
Egyébként valóban nem állíthatom, hogy drágaság van, mondjuk Párizshoz, Londonhoz képest valóban olcsó. Nekünk a koli kétszer annyi, mint Magyarországon, és a menza hiányában a kaja is, ha mondjuk kivételesen nem főzünk magunknak.
Így a következő a terv: Elmegyünk munkát keresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése