
A harc kemény volt
Az influenza túlerőben volt.
Több fronton támadt.
Végtagok, fej, torok, derék. Nem válogatott a ledöntő fegyverek között: hidegrázás, izzadás, fej-szemfájás… Így nekem is keményebb eszközökhöz kellett folyamodnom. Fokhagyma, méz, gyógyteák, és ugyan nem értek vele egyet, de néhány vegyifegyvert is bevetettem a láz ellen.
A kirándulás erejéig úgy döntöttünk, tűzszünetet tartunk, én nem eszem több fokhagymát, cserébe ő meghagyja az íz érzékelésem, és megáll a hőemelkedésnél.
A mai harci eszköz nagyon hatásos volt, aludtam és nem vettem róla tudomást. Szerintem visszavonul, persze a romok eltakarítása és újraépítés még tart.
Akkor a kis közjáték után a lényegre is térek: A kirándulás.
Pärnu Észtország nyári „fővárosa”, hisz a Balti-tenger homokos partjain mindenki szívesen lógatja a lábait a vízbe. Mi ezzel ellentétben sétáltunk a Balti-tengeren!!! Naggyon durva… ez fogja magát és befagy télre.


Aztán kisütött a nap, a jégen nagy volt az élet, sportolók, horgászok, egészen messze bent a tengeren (szó szerint), a helyiek nagyon kemények, épp egy csomó fiatal rendezett focimeccset a parton a hóban nagy zenebona kísérettel, mi majd szétfagytunk és azon gonolkodtam, hogy bírják, közben a Wellcome to Estonia c. dal ment épp. Isten hozott ez Észtország!!!
Ezután utunk célja csupán egy volt: meleg helyen legyünk és együnk valamit. A város híres olasz éttermébe mentünk, mi mást ettünk volna, mint pizzát. Még soha nem láttam olyat, hogy a tésztát 3 milliméteresre készítik, érdekes volt. S mivel egyik kedvenc sütim a tiramisu, így már csak a tiramisu készítésem fejlesztése miatt muszáj voltam megnézni, hogyan készítik itt, mindent a tanulásért….
Pärnu szép város, kis sétáló utcákkal, sok kézműves bolttal, gyönyörű épületekkel. Sokat is fotóztam. A templomok egész Észtországban nagyon szépek, ez már feltűnt, nem annyira egy sablonra épülnek, mint nálunk. Szemezgetek ide is belőlük.


Ráadás:
a sétányon egy kacsa ballagott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése