Utóbbi a restaurált és kiállított viking hajó leletekből áll, és ezzel együtt a viking korszakba is bekukkanthat a látogató. Azt leszámítva, hogy a katedrális és a vikinghajó múzeum közötti időben két ember eltűnt közülünk (csoda hogy nem én voltam)nem történt semmi extrém, (aztán persze meglettek).
Megérkeztünk Koppenhágába, elfoglaltuk a szobáinkat a hostelben, és indultunk is a nagy stadionba, megnézni két nagy helyi focicsapat ütközetét. Még soha életemben nem láttam ennyi embert egy helyen, 35-40 000-en voltunk. Amilyen fergeteges volt a hangulat olyan hideg is volt, a végére már nem éreztem a lábfejemet.
Érdekes volt, de őszintén szólva nekem egy focimeccsből már az első félidő is meghaladja az érdeklődési szintemet. Az első tíz perc után már sokkal inkább figyeltem a kamerák/ operatőrök, hatalmas fényképezőgépek és az egész pályát körbefogó komplett közvetítés metódusát, na ez valóban érdekes volt.
Utána megrohamoztunk egy fantasztikusan jó pizzériát, mindenki teletömte magát, és mentünk is aludni a hostelbe.
Másnap elmentünk megnéztük a Parlamentet, kívülről, belülről, már előző nap elmondta a tanárunk, hogy komoly ellenőrzésen fogunk átesni, úgyhogy szúró-vágó eszköz, meg minden ilyesmi ne legyen nálunk. Reggel én is gondosan átkutattam a feneketlen fekete táskámat, hogy nem maradt-e benne valami, ami irritálhatná a biztonságiakat. Megérkeztünk, ruha/táska vizsgálat... Na kinél akadt el a dolog??? Kérdi tőlem a biztonsági, hogy van-e nálam kés, mondom nincs. Még egyszer megvilágítják a tatyóm, megint megkérdezik, biztos vagyok e benne, hogy nincs nálam, mondom, hogy én nem tudok róla, de nyugodtan kutassa át a táskám. Ő se találja, de valamit a gép mutat... Már ketten kerestük a kést a táskámban, amiről meg voltam győződve, hogy nincs is ott. Mikor végül az egyik századik zsebből, nagy naivan előhúztam a kis piros bicskám, amit mindig magammal hordok, csak a reggeli ellenőrzésemkor nem vettem észre. Ennyit a női táskákról, ha ráadásul Szvák Annákkal párosulnak.
Maga a parlament szép volt (persze közel se olyan, mint a miénk), de itt nem a külcsínyre, hanem a belbecsre adnak. Ami valljuk be őszintén a mi parlamentünknek sem ártana. Fele annyi képviselő van, mint nálunk, de legalább kétszer olyan hatékonyak Dánia jólétét elnézve. Jens Christian Lund (egy nagyon ari szociáldemokrata politikus bácsi:) vezetett minket körbe, és megmutatta a saját irodáját is. Nagyon laza volt, viccelődött (mondjuk, aki 43 000 ember előtt tart beszédet egy konferencián- ő mondta az adatot) az nem ijed meg 12 egyetemistától.
A parlament után volt egy kis szabadprogramunk, ami számunkra kávézásban-sütizésben és az óvárosban való andalgásban öltött testet.
Voltunk a királyi palotában, amit jelenleg is újítgatnak, hogy a koronaherceg bekötözhessen rövidesen. Sajnos itt fényképeket nem lehetett készíteni. De a Királyok Terén, ahol az épület található sokat fotóztunk.
Az ebéd egy vegetáriánus étteremben zajlott, amit azt hiszem sose felejtek el. Hihetetlenül finomakat ettünk:
Sajnos meg kell mondanom őszintén, hogy a sulinkban a vacsorával nagyon nem vagyok kibékülve, mert ugye ez a napi főétkezésünk, ami este 6-kor van, és 7 napból 5-ször hatalmas hússzeleteket adnak krumplival (eszméletlen mennyiségű krumplit esznek ezek a dánok, valamelyik nap olyan steak-et kaptunk, hogy majdnem visszakacsintott a tálcáról, épp hogy a kérge látszott sültnek, és mikor felém nyújtották a tálcát undorító véres lé indult meg a tálcán lévő zöldségek felé. Hm....aznap nem ettem :)
Úgyhogy ez az iszonyat mennyiségű hús, amit majdnem minden vacsin kapnánk a vegetáriánusok szűk kis táborába sodort, szóval azért nem fogok éhen halni, hiszen a vegáknak mindig főznek külön. Meg eszem azért minimálisan húst is, csak nem a fent említett formátumúak közül. Ennyit a kajáról...Vissza Koppenhágába.
Természetesen elmentünk a tengerpartra és meglátogattuk a híres Kishableány szobrot.
Fotózkodás, kis séta a tengerparton, egy-két templom vizit. Vacsi, séta a helyi piroslámpás negyedben csak úgy érdekesség képpen a tanárunk javaslatára. Nos, hát a kirakatok árulkodtak arról, hogy nem Lego-land-ben vagyunk épp. A 100 négyzetméterre eső szexshopok száma pironkodásra szólítja fel békésen sétálgató turistákat. Az a 15 perc amit ezen a városrészen töltöttünk elég is volt, úgyhogy mindneki jobbnak látta visszamenni a hostelbe és csak iszogatni, beszélgetni.
Harmadik nap következett a számomra leginkább érdekes dolog: Christiania. Ez valami művész-hippi-és a társadalmi perifériára került kétes embereket egybegyűjtő külön kis világ Koppenhágán belül, ahol a drog igen fontos szerepet játszik. Fotózni szigorúan tilos volt ezen a városrészen, ezért csak ennyivel tudok szolgálni:
Egyébként meg leírhatatlan atmoszférával rendelkezik, nagyon színes, kaotikusan harmonikus, és meseszerű. Nagyon szép helyen fekszik, gyönyörű természet veszi körül, a házak és az épületek tele vannak festményekkel, grafitikkel. Sajnos csak egy órát sétáltunk itt és nem tudtam meg olyan sok dolgot róla, azonban nagy benyomást tett rám.
Eztán következett az ebéd, majd a sörgyár: Carlsberg. A volt sörgyár van átalakítva múzeummá, nagyon igényesen meg van csinálva, a sörkészítés minden fázisába és a sör történelmébe egyaránt mélyen belefeledkezhet a látogató, KIVÉVE ha a látogató nem utálja éppen a sört ugye, mert engem a világból ki lehet üldözni a sörrel. Jólnevelt turistaként azonban kötelességemnek tartottam néminemű érdeklősét mutatni a dolog iránt, és szépen végigjártam mindent. A múzeum utolsó előtti állomása azonban kedves meglepetéssel szolgált, ez a szuvenír shop volt, ahol mindenféle Carlsberg és Tuborg címkés ajándékokat lehetett venni, és a pénztárgép mellett egy hatalmas dagadt kandúr fetrengett arra várva, hogy valaki megsimogassa. Hát vállaltam ezt a sors által rámrótt szerepet:) 10 perc után kénytelen voltam otthagyni a cicát,hogy a múzeum utolsó állomásán is teljesítsem kötelességem és a múzeum bárjában kipróbáljam a híres sör különlegességeket, mindig is tudom, hogy akárhány esélyt adok magamnak, hogy megszeressem a sört, sose sikerül, de azért mindig adok esélyt. Így voltam itt is, azért mégse menjek el úgy, hogy ezt kihagyom. NA hát lássatok csudát, találtam egyetlen egy fajtát, ami nagyon ízlett. Valószínúleg azért, mert egyáltalán nem volt sör íze, nagyon édes volt és barna, azoknak akik a sört szeretik nem is nagyon jött be, de engem megnyugtat a tudat, hogy azért van a világon egyetlen fajta, amit szeretek:
(Ez olyan meglepetéssel töltött el, hogy azóta se tudom magam túltenni rajta.)
Eztán a 3 szélfútta nap után hazakocsikáztunk Bjerringbro-ba, és mindenki azóta is próbálja kipihenni magát.
Még sok szép képem van, úgyhogy jön majd még egy kör, csak képekből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése