Sok ismerősöm mesélt a dániai népfőiskolákról minden szépet és jót, aztán ezen fellelkesülve úgy döntöttem meg sem állok Bjerrinbro-ig, ahol a Norgard Hojskole diákja lehetek.
Úgy gondoltam aktivizálom ismét a blogot, hogy értesüljetek (majdnem) mindenről, ami itt történik.
Asszem a pókos sztorival fejeztük be az Észt történetet, akkor csak a témafolytonsság kedvéért tessék:
Mindig úgy gondoltam, hogy a pókok a meleg trópusi környezetben dagadnak Bud Spencer nagyságúra (olyan nagyok és szőrősek pont), és hogy az északi országokban, a hidegben a sötétben, a hosszú szeles télben csak úgy mutatóban van egy két tűhegynyi, és az is csak nyáron.
Na ehhez képest, itt Dániában (télen) az első héten sikerült megismerkednem (a Wc-ben) Joe-val, a legnagyobb pókkal akit eddig láttam életemben. Én ülök a wc-én Joe ül velem szemben a földön és méreget. Néhány feszült másodperc és egy erős sokk után, próbáltam felmérni az esélyeimet.. Na igen....van az a méretű pók, akit már megölni se merek, Joe ez a kategória volt, valami megtermett dán vikingpók, vagy én nem tudom.... Monika (lengyel sorstársam) higgadtan kiterelte Joe-t a folyosóra. Nem öltük meg. De a tudat, hogy Joe valahol a folyosónkon lakik, nem nyugtat meg túlságosan. Ha szívrohamban meghalnék a folyosón tudjátok mitől volt... Reméljük erre nem kerül sor.
Na még egy kis érdekesség (aztán rátérünk a komoly dolgokra):
Ülök a repülőn még a Ferihegyen, kinézek az ablakon:
Kérdem én, milyen marketing menedzsment kell ahhoz, hogy egy repülőgépet TNT-nek nevezzenek el???
Az út ide ahhoz képest, hogy mik szoktak velem történni, igen gördülékeny volt:
1. A repülőgép először nem tudott landolni (hatalmas sűrű köd volt-szerintem ez volt a baj), így újra fel kellett emelkednie, másodjára sikerült. Fél órát késtünk a leszállással, így 2 lehetőségem volt a továbbiakan: a) pont lekésem a vonatot, ami Bjerringbroba vinne, b) pont elérem.
2.Pont elértem. De annyira pont, hogy meg se tudtam nézni jó vanatra szállok-e, csak felpattantam (már amennyire egy ember 30 kiló csomaggal pattani tud) egy olyan vonatra, ami azon a vágányon állt, ahol az enyémnek kell elvileg lenni. Rögtön letámadtam két dán nőt, hogy jó helyen vagyok-e, ők sem tudták megmondani, de kedvesek voltak. Leültem a helyemre,és próbáltam kideríteni a jegyem alapján, hogy jó vonaton vagyok-e. Épp hogy elindulunk, már hallom, hogy két magyar ül mögöttem. Megismerkedtünk, beszélgettünk, mind kiderült jó vonatot választottam.
3. Kocsival jöttek elém szerencsére, az iskola (gondnok féle szerepben lévő) mindenese vezetett, aki két hete kapta meg a jogosítványát.
Volt olyan kereszteződés, ahol csak 3-szor fulladtunk le. A végén már nem számoltam.
Szóval végül megérkeztem szerencsésen.
Azóta sok minden történt, talán túl sok is. Értem ezalatt, hogy annyi programot szerveznek nekünk, hogy alig van szabadidőnk (tegnap reggel 8tól este 10-ig összesen 30 perc szabadidőm volt), a programok jelentős része kötelező(en ajánlott). Lesz egy gála pénteken arra tanulunk francia táncokat, sok idő elment a próbákkal, vicces lesz.
Sok helyre visznek minket kirándulni, múzeumokba, korizni, bowlingozni, színházba...
Nos, sokféle ember van itt együtt. Összesen azt hiszem 80-an lehetünk, ennek a fele dán. Mondanom se kell mi, magyarok vagyunk a domináns populáció 11 fővel!!!
A "külföldiek" közül a litvánokkal és a lengyelekkel haverkodok leginkább. Persze a dánok között is vannak nagyon kedvesek!
A kaja nagyon jó, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, halat, rákot eszünk. Egy dolog van, amivel nem értek egyet: a nagy kajálás (főtt kaja) este 6tól 7-ig tart, nem pedig délben, délben szendvicseket esznek salátával, de mivel svédasztal van ezért mindneki válogathat, és az előző napi melegételt fel szokták szolgálni, szóval azért délben is lehet meleget enni.
Két fő tárgyam van: Art (festés, rajzolás, múzeum látogatás) és az international class (utazgatás Dániában, megismerjuk egymás kultúráját, politika, szocális problmák). Ezeken kívül van egy filmnézős órám, angol irodalom órám, grafika és festés órám, és persze dán óra. Mindezek oly drasztikusan ölelik körbe a hetem, hogy reggel 9-től este 5-ig órákon vagyok. Ami valójában igen örvendetes tény, mert valóban hasznosan telik az időm. Mondjuk tekintve, hogy az első grafika órán pornó témában kellett monoprintes képeket készíteni, néhányan felhördülhetnek, hogy mennyire szolgálja a fejlődésünket a grafika óra, DE nagyon érdekes kisérlet volt. Nagyon szeretnék képeket mellékelni erről is :)Holnap igyekszem sokat fotózni mindenről és prezentálni az itteni atmoszférát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése